Kalandok, túrák, életérzés

2018\05\13

Fjällräven Polar 2018 - 3. nap - Találkozás a kutyákkal, a túra kezdete

_j4a9444-the_wind_increases.jpg

Photo: Nicklas Blom

 

Az első éjszakánk a sátorban nem telt fényesen.

Előző nap nem teljesen gondoltuk végig, pontosabban, nem figyeltünk egyáltalán a sátor elhelyezésénél arra, hogy a talaj egyenletes legyen. Egy célunk volt a szeles időben és vastag hóban, hogy álljon végre a sátor. Ennek az lett az eredménye, hogy az a rész, ahol feküdtünk, egy holdbéli tájat mintázott nagyjából, azaz nem igazán volt kényelmes feküdni a krátereken. Mire erre rájöttünk, már régen késő volt, így el kellett szenvednünk a következményeket...

Kicsit meggyötörve, de nem megtörve ébredtünk. Éppen ellenkezőleg, hiszen eljött végre a pillanat, hogy elinduljunk a nagy útra.

Felszedtük a sátrat és minden olyan felszerelést, amit magunkkal akartunk vinni az útra (a többit visszaszállították a célhoz) és búcsót intve Camp Tamok-nak, elindultunk Signaldalen-be, ahol vártak minket az ebek és a szánok.

 Érthető módon, ez volt az egyik legizgalmasabb pillanat. Itt találkoztunk először a főhősökkel és itt jöttünk rá, hogy ez most tényleg megtörténik...

A kutyák a később megszokott látvánnyá válló fémhuzalhoz rögzítve várakoztak az indulásra. Ilyenkor ők már nagyon izgatottak és szeretnének minél hamarabb indulni. Mivel képtelenség elmagyarázni nekik, hogy még várniuk kell egy kicsit, ezért a szánokat fákhoz, illetve egymáshoz rögzítik.

 Itt találkoztam én is először a kis csapatommal, akik aztán végigdolgozták velem az egész túrát.

Bepakoltunk minden szükséges dolgot a szánjainkba. A saját egyéni felszereléseinken kívül vinnünk kellett a kutyák ellátásához és rögzítéséhez szükséges felszereléseket is. 

Az indulás előtti pillanatokat nehéz leírni. Mindenkiben kavarogtak az érzelmek, de egy dolog biztos volt, mindenki nagyon várta az indulást!

 Miután mindent bepakoltunk, eljött a pillanat, amikor végre elindult a menet.

Nehéz leírni az érzést, de az alábbi videón hallhatjátok, hogy nagyjából mit éreztünk...

 Amikor elindult a szán, igazából nem is tudtam, hogy mire számítsak. A kutyák olyan erővel húztak, hogy hirtelen nem is tudtam, hogy mit kellene tennem...de a kapunál a profik jelezték, hogy leginkább fékeznem kellene :)

Mint a fenti videón látjátok, a kutyák út közben végzik a dolgukat, amit nem tudtam, így nagyon meglepődtem először, de aztán mindenki hozzászokott, hogy az ebek az indulás utáni 10 percben a legaktívabbak ilyen téren. Ha szomjasak, akkor csak harapnak egy kis havat és el is van intézve az is.

Az első nap mindenki számára hosszú volt. A kutyák és mi is sokat dolgoztunk, ugyanis egy viszonylag alacsonyabb területről kellett felküzdenünk magunkat a hegyekbe. Ilyenkor nem hagyhatjuk, hogy a kutyák egyedül húzzák a szánt, hanem nekünk is tolni kell.

A kezdeti erdősebb rész volt a legnehezebb...

Majd felértünk a magasabb területekre, ahol a látvány leírhatatlan volt...

A következő videókat szándékosan hagyom hosszúra, hogy beleélhessétek magatokat abba a tökéletes nyugalomba és harmóniába, ami ott vett körül minket.

 

 Nem csak mi jártunk arra...

 

 

Az első nap során kb. 80km-t tettünk meg, egyetlen pihenőt beiktatva, Paltsa-ban. Ilyenkor elsőként mindig a kutyákat kell ellátnunk (előre elkészített kis adag étellel), majd elfogyaszthatjuk a saját élelmünket.

Az ételek a Real Turmat nevű cég termékei voltak. Ezek arról nevezetesek, hogy fagyasztva szárított, csak természetes ősszetevőket tartalmaző speciális ételek, amiket a svájci, svéd és norvég hadsereg is használ. Kis csomagokban találhatóak reggeli jellegű ételek (műzli-, zabkása félék), ebéd/vacsora jellegű ételek (rénszarvas főzelék, bolognai spagetti, stb.) és ezek mellé mindig egyéb dolgok, mint csoki, fehérjeszelet, szárított gyümölcsök, mogyoró, energiaital-por, teafilter, forró csoki, stb. Mindig meglepetés volt, hogy mi lesz az ebéd...

A főételhez "csak" forró vizet kell adni és pár perc múlva fogyasztható, egyáltalán nem rossz ízű. A forró vizet még reggel elkészítettük, mivel itt nem volt időnk ezzel foglalkozni, és egy speciális termoszban vittük magunkkal, így itt már csak az ételhez kellett adni.

Ebéd után folytattuk az utunkat és próbáltam egy kis helyzetjelentéssel szolgálni:

Az utunk továbbra is varázslatos helyeken vezetett...

Egy közel 8 órás, kimerítő út után értünk az első szálláshelyünkre, Råstojaure-be, ami nyáron egy tó Észak-Nyugat Lappföldön, a norvég határon, egy úttalan területen, ami 678m-es tengerszint feletti magasságon fekszik..., de most picit másképpen nézett ki. A szél rendkívül erős volt, így igazi küzdelem volt a sátor felállítása.

A túra leghosszabb napján voltunk túl, így igyekeztünk minél hamarabb "ágyba bújni", ugyanis másnap reggel 6-kor indult a következő fejezet.

A 3. nap hivatalos összefoglalója:

2018\05\02

Fjällräven Polar 2018 - 2. nap - Irány a messzi észak, Norvégia, Tromsø

Április 10-én, kedden, kora hajnalban indultunk az észak-norvégiai Tromsø-be.

Mivel igen korán, reggel 6-kor indult a buszunk a reptérre, ezért csak felpakoltuk a bagyut, magunkra vettük a holmik egy részét (természetesen a kék dzsekit és a hatalmas bakancsot) és meg is indult a "kék hadsereg". Kis reggeli csomagot kaptunk, amit az úton fogyasztottunk el. Mondanom sem kell, hogy az izgalom egyre nőtt, a mosolyok pedig, a korai időpont ellenére, egyre szélesebbek lettek.

Stockholmból Oslóba, majd onnan Tromsø-be.

 

Tromsø 350km-rel a Sarkkörtől északra található, Észak-Norvégia legnagyobb városa. Szeptembertől márciusig rengetegen keresik fel, hogy láthassák a sarki fényt. Emberi település már évezredek óta található itt, de magá a várost csak nagyjából 200 éve alapították. Hamarosan a prémvadászok arktiszi központjává vált, majd az 1900-as évek elején innen indultak a sarki expedíciók, innen is kapta a nevét: "A sarkvidék kapuja".

Mint a videón is láthatjátok, nagyon örültem a havazásnak. Ez azért érdekes csak, mert az utazás előtt folyamatosan nézegettem az előrejelzéseket és az alapján attól tratottam, hogy nem lesz olyan igazi hideg és hó, ahogy szerettem volna...de lett. Tromsø egyébként a tenger miatt mindig egy kicsit melegebb, mint a szárazföld belseje, amerre aztán haladtunk. Később azt is elmondták, hogy idén viszonylag későn jött az igazi nagy hó, viszont a megelőző 2 hétben szinte folyamatosan havazott.

Még egy apróság...a Tromsø-t megelőző napokban eléggé fájt a torkom és valószínűleg hőemelkedésem is volt. Ezek a tünetek a Tromsø-ben landolás után gyakolatilag azonnal elmúltak. Olyan volt, mint egy igazi szanatórium. :)

 A reptérről busszal mentünk az itteni szálláshelyünkre, Camp Tamok-ba.

A buszon ismét rénszarvas tekercs...(rájöttem, hogy szeretem a rénszarvas húst).

20180410_121227.jpg

 

Camp Tamok a Tamok völgyben található "vadon"-központ. Több "lavvu"-ból (a számi pásztorok hagyományos sátra) áll, illetve néhány faházból (kis szauna is), egy husky pihenőhelyből, illetve egy rénszarvas kifutóból áll. Elektromos áram nincs és az épületeket szabad tűzzel, kályhákkal és olajlámpákkal fűtik.

Télen a tábor a kiinduló- és végpontja a kutyaszános-, hómobilos- és rénszarvas vontatta szán túráknak és persze a sarki fény túráknak is.

A táborban további felszereléseket kaptunk (olyanokat, amiket nem tarthattunk meg, de valószínűleg nem is használnánk ki őket sosem): hálózsákot, ami -30 fokig remekül használható, a sátrakat, amiket speciálisan téli körülményekre terveztek, extra vastag kantáros polár nadrágokat, hócipőket, hatalmas kesztyűket (amiket a normál kesztyűkön kívül kell viselni), majd megkezdődött az oktatás gyakorlati része, Johan Skullman által.

 A gyakorlat egyik legfontosabb része a sátor felállításának gyakorlása volt. Ez első nekifutásra 1,5-2 óra alatt sikerült is. Picit nehezítette a helyzetet, hogy kevés alkalmas hely volt...vagy legalább is mi nem találtunk. A választásunk a társammal, Dani-vel, egy olyan részre esett, ahol a sátor pont elfért, viszont egyből mellette kb. 70 cm mély volt a hó, azaz nem volt egyszerű a művelet.

Ezzel együtt arra koncentráltunk csak, hogy álljon a sátor, arra pedig nem, hogy az "ágyunk" egyenes legyen. Erre egészen estig nem derült fény, viszont akkor kiderült, hogy gyakorlatilag kisebb-nagyobb dombokon kell majd aludnunk..nem is aludtunk sokat... :)

Szintén itt, a táborban, ismertük meg vezetőinket (profi musherek, akikből minden 4 emberre jutott egy fő). Ők segítettek minket közvetlenül az út során, illetve ők tanították meg, hogyan is kezeljük a szánt, a kutyákat.

A vacsoránk az egyik hagyományos számi sátorban volt, szabad tűz mellett. A helyet füst töltötte be, a székekekn rénszarvasbőr terítők...nagyon hangulatos volt.

A második nap hivatalos videója:

A következő reggel korai ébredés, illetve rövid utazás után a kutyák, illetve a túra várt minket.

 

2018\04\29

Fjällräven Polar 2018 - 1. nap

Az igazi túra első napja, április 9.

A már Stockholmban lévő résztvevőkkel együtt kiutaztunk az Arlanda nemzetközi repülőtérre, ahol találkoztunk a csapat további résztvevőivel (akik csak aznap érkeztek), illetve itt vártak ránk a Fjällräven képviselői.

 

 Kisbusszal, több körben utaztunk a Sigtuna nevű településre, ahol a 32 Rum & Kök nevű kis szállodában már vártak minket a esemény szervezői, Carl, Andreas, Johan, Sofia, Mikael.

Sigtuna-t Svédország legrégebbi településeként tartják számon, egészen a X. századig visszavezethető eredettel.

A szálloda egy hatalmas tó mellett fekszik, ami érkezésünkkor még be volt fagyva. Egyébként az időjárás itt még viszonylag enyhe volt, és hó már csak foltokban volt látható...ez persze később változott :)

Érkezésünkkor Carl fogadott bennünket, majd azonnal át is vehettük a szobáink kulcsait. A szobabesztás a csoportok szerint történt, azaz én a UK/Benelux csoport másik résztvevőjével, az angol hölggyel, Dani-vel kerültem egy szobába.

A szálloda egyébként egy tipikus svéd, nagyon színvonalas és hangulatos, 2 szintes kis szálloda volt.

A szobák elfoglalása, némi harapnivaló és az udvaron bohóckodás után el is indult a felkészülésünk első szakasza, amely alatt Johan Skullman tanított meg minket minden olyan dologra, ami a szabadban, hóban fagyban történő túléléshez szükséges.

Johan Skullman, ahogy egy magazin fogalmaz vele kapcsolatban, az északi országok szakértője, egy túlélő-guru és felszerelés-pápa. Élete nagy részét, születésétől fogva, a szabadban töltötte, hiszen egy olyan családba született, aki Svédország déli, erdős területein élt és a mindennapjait kitöltötte a halászat, vadászat és minden, ami ezzel az életmóddal összefügg, így a legjobb kezekbe kerültünk. Johan szakértelme mellett egy végtelenül kedves és mulatságos figura, akihez az út során is bármikor fordulhattunk segítségért. Nem csak kísérőként és tanácsadóként volt jelen, hanem láthatóan nagyon élvezte is az utazást és a társaságot. Ő tanított meg minket arra, hogy ne csak túléljünk, hanem megtanuljuk hogyan kell ÉLNI, azaz jól is érezni magunkat ilyen körülmények között.

20180409_155018.jpg

Az elméleti részek elsajátítása után következett a túra addigi elizgalmasabb pillanata, amikor is végre átvehettük a várva-várt felszerelést.

Ahogy az alábbi videón is látható, ez úgy történik, hogy beenegdnek minket a szobába, ahol mindenki megkeresheti a névre szóló csomagját...kicsit olyan, mint a Karácsony...csak jobb.

 A felszerelésünk minden olyan darabot tartalmazott, amire szükségünk lehetett az út során.

A legszebb és legnagyobb darabja a Polar Parka, amit, ha valaki szobahőmérsékleten vesz fel, akkor garantált, hogy fél percen belül meg akar szabadulni tőle, ugyanis annyira meleg. Talán leginkább nagyanyáink nagy toll dunyháihoz hasonlítható a szigetelőképessége (nem véletlenül, hiszen nagyon precízen válogatott tollal töltötték meg). Az ez alá kerülő, ikonikus kék dzsekin és ezen is szerepel a résztvevő neve...valószínűleg mindannyiunk egyik legféltettebb darabja. A felszerelés darabjai az alábbi videón láthatóak, viszont nem látszik a speciális Hanwag bakancs, ami nagyon jó szolgálatot tett.

A felszerelés teljes listája Sofia blogján elérhető:

http://www.fjalldrottningen.se/get-dressed-for-fjallraven-polar-2018/

 Az oktatás és felszerelések átvétele után, természetesen, mindent felpróbáltunk, illetve volt lehetőségünk cserélni is az esetleg méretben nem megfelelő darabokat.

Ezután vacsora következett. Nem is kell mondanom, hogy az ételek és a kiszolgálás első osztályú volt, nem spórolt semmin sem a Fjällräven.

 

 Az első napunk hivatalos összefoglalója:

 Az első nap estéjén, az izgalom ellenére, mindenki igyekezett minél hamarabb ágyba bújni, hiszen másnap korán hajnalban indultunk is reptérre...

2018\04\28

Fjällräven Polar 2018 - Stockholm

A szavazás megnyerése jelentette a belépőt arra, amiről már akkor sejtettem, hogy nagyon meghatározó élmény lesz.

Szinte azonnal meg is hívtak mindannyiunkat egy olyan Facebook csoportba, ahol a korábbi évek résztvevői a tagok csupán. A Polar Család. Rögtön úgy is érezhettük, hogy tagjai lettünk ennek a különleges, de igen szűk csoportnak, ami nagyon jól eső érzés volt és előre vetítette, hogy mi vár ránk. Ezzel együtt létrehoztuk a mi saját csoportunkat (illetve csoportos csevegésünket, ami a mai napig, a nap 24 órájában zajlik), ahol az elkövetkező hónapokban folyt a tervezgetés és egymás megismerése. A résztvevők az USA-ból, Angliából, Dániából, Ausztráliából, Taiwan-ról, Koreából, Kirgizisztánból, Szerbiából, Indiából, Malajziából, Finnországból, Görögországból, Magyarországról (ketten, Kittyvel), Portugáliából, Németországból, Svédországból nyerték el a lehetőséget, így igen színes társaságot alkottunk, és együtt izgultunk az utazásig hátralévő közel 4 hónapban.

20180407_103604.jpg

A társaság nagyobbik része a túra hivatalos kezdete (április 9.) előtt (7-én) érkezett Stockholmba, ahol aztán 2 napot töltöttünk a város és egymás közelebbi megismerésével.

Stockholm Európa leggyorsabban fejlődő városa. Egy közelmúltban készített nagy tanulmány, melyben a világ 27 gazdaságilag igen fejlett városát hasonlították össze, megállapította, hogy szellemi tőke és innováció, vállalkozói környezet, egészségügy és biztonság szempontjából Stockholm az első helyen áll.

Az életminőség kivételesen jó. A világ legrégebbi művészeti kiállítása a stockholmi metrórendszerben található (a metrórendszer falain található festmények, mozaikok, szobrok, bevésések, amit több, mint 150 különböző művész készített). A város természeti szépségei miatt már az is élmény, ha csak sétálunk, vagy biciklizünk a városban. 760km bicikliút van a városban, ami 14 szigeten épült, amit 57 híd köt össze. A város 1/3-a parkokból és zöldterületekből, egy másik harmada pedig vízi utakból áll. A víz a városban (a szigetek között) olyan tiszta, hogy inni lehet belőle.

Svédországban a háztartási hulladék 99%-a újrahasznosításra kerül, a levegőminőség pedig, 25 európai nagyváros közül, egyedül itt érte el a WHO ajánlásokat (egy átlagos városban is duplája, a legrosszabban pedig 4x-ese volt a légszennyezettség), azaz csak az a tény, hogy valaki itt él, 2 évvel növeli meg az várható élettartamát. 2010-ben Európa "Zöld fővárosának" választották Stocholmot, ami így először érte el ezt a címet a világon.

Az előre lefoglalt szállásunk a STF Vandrarhem af Chapman & Skeppsholmen nevű kis szálloda volt, ahol egy nagy, közös "szobában" laktunk.

20180407_152052.jpg

Kis csoportokban érkeztünk, hiszen mindenki picit más időpontban érkezett. Már az első találkozáskor úgy köszöntött mindenki mindenkit, mintha külhonba szakadt, régen látott családtagok találkoznának sok év után újra...

20180407_164539.jpg

Stockholm gyönyörű, Londonhoz képest egy rendkívül tiszta, nem zsúfolt, barátságos város, szép emberekkel, rengeteg látnivalóval. Igaz, hogy csak 2 napot töltöttünk ott, de még egy dolog már akkor világossá vált számomra, mégpedig az, hogy a svédek imádják a finom, egészséges ételeket.

A legkisebb sarki üzlet is tömve volt jobbnál-jobb ételekkel, olyan választékban, amivel itt Londonban (de Budapesten sem) igazán találkoztam még egy "bioboltban" sem. Az éttermekben, szállodában is, de még a Vasa múzeum éttermében is csupa egészséges, finom étel volt kapható. Már ezért érdemes Stockholmba látogatni...

 

 A helyzetet jól jellemzi, hogy az esti kis "csapatépítő tréningjeinken", még egy karaoke bárban is nagyjából ez volt a menü:

Apropó, karaoke bár:

Kitty és Jorden

Én nem annyira vagyok énekes típus...

A 2 nap nagyjából városnézéssel, evéssel ivással telt.

A város rengeteg szigetből áll, így a kompok használata nagyban megkönnyíti a közlekedést.

Én személy szerint nagyon beleszerettem Stockholmba, ahova már nagyon régen szerettem volna eljutni. Természetesen az, hogy ilyen kivételes társasággal, ilyen körülmények között sikerült mindez, még inkább emelte az alkalom fényét.

2 kalandos nap után másnap reggel keződött az igazi kaland...erről hamarosan! :)

Stockholm Fjällräven Fjällräven Polar

2018\04\25

Fjällräven Polar 2018 - Hogy is indult az egész

Eljött a nap, amire minden résztvevő nagyon várt...végre elindulhattunk életünk "kirándulására".

_j4a9515-_morning_in_r_stojaure.jpg

Az elmúlt hetekben, hónapokban mindenki erre a pillanatra készült, mivel mindannyian tudtuk, hogy valami igazán különleges élményben lesz részünk. Sokan döntöttünk úgy, hogy nem a túra hivatalos kezdetén érkezünk meg a helyszínre, hanem adunk magunknak egy picivel több időt arra, hogy kiélvezhessük az élmény minden pillanatát, ezt a gyönyörű országot és ezzel együtt egymás társaságát.

Idén 10 csoportból 20 résztvevő nyerte el a lehetőséget a részvételre, minden csoportból 1 ember szavazatok által, a másik pedig a zsűri által, az elkészített pályázati videók által került kiválasztásra. A tíz csoport a világ minden tájára kiterjedt, így lehetett az, hogy végül Malajziától indulva, Taiwan-on keresztül egészen az Egyesült Államokig rengeteg helyről érkeztek a szerencsés résztvevők. Természetesen nem a szerencsén múlt, hogy ott lehettek/lehettünk, de mindenképpen szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy részt vehettünk.

Picit a szavazásról és arról, hogy én hogyan jutottam el erre a csodálatos utazásra.

Ha jól emlékszem, 2 évvel ezelőtt találkoztam először az interneten megosztott videókkal, azzal, hogy emberek segítséget kérnek az álmuk eléréséhez. Akkor nem is nagyon tudtam, hogy mi ez az egész, mi ez a cég, miről is van szó, hányan indulnak, stb... Egy-két pályázó profiljával találkoztam csak, de már akkor azt gondoltam, hogy micsoda fantasztikus dolog lehet egy ilyen utazás...de annyira elérhetetlennek tűnt, hogy nem is igazán foglalkoztam vele akkor.

Következő évben ismét jöttek a szavazatkérések (minden szpetemberben megjelenik az eseményről szóló sajtóközlemény, majd novemberben indul a szavazás)...ekkor már kicsit jobban utánanéztem a dolognak, de még mindig eszembe sem jutott pályázni...viszont elmentettem a Fjällräven cég/szavazás oldalát, majd az elkövetkező hónapokban időnként visszatértem. A nyár során volt szerencsém részt venni néhány elképesztő kalandtúrán Ausztriában, és nagyon kedvet kaptam az ilyesmihez (sikerült újra felfedeznem, hogy az edzőtermen kívül is van élet, méghozzá micsoda élet!), így, bár még mindig teljesen elérhetetlennek tűnt, úgy döntöttem, hogy utánanézek kicsit jobban a pályázat részleteinek. Ekkor vettem fel a kapcsolatot Szigetvári Eszterrel, aki az előző évben képviselte Magyarországot. Eszter nagyon segítőkészen ellátott néhány fontos tanáccsal és részlettel a pályázattal kapcsolatban. Ezek egyike volt, hogy készüljek fel arra, hogy az internetes szavazatgyűjtés gyakorlatilag 24 órás elfoglaltságot jelent, 1 hónapon keresztül (4 hetes a kampány). Ekkor még azt gondoltam, hogy Eszter biztos kicsit túloz...később kiderült, hogy nem túlzott.

Mint korábban említettem, 2 módon lehetett elnyerni a részvétel lehetőségét:

1. internetes szavazatgyűjtéssel - sok munka, de sokkal nagyobb ráhatásod lehet az eredményre

2. bemutatkozó kampányvideó készítése - ez egy picit lutri, hiszen nem lehet biztosan tudni, hogy mit vár a zsűri.

Úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom a szavazással, de a videó részt sem szeretném a véletlenre bízni, így keresni kezdtem valakit, aki tudott segíteni a projectemben. Némi tájékozódás után egy nagyon profi, kreatív és kedves magyar csapatra esett a választásom. Erika és Norbi egy Londonban élő és Koloreditors  (https://www.koloreditors.co.uk/)  néven alkotó pár, akiknek elég nehéz feladatot adtam, hiszen nem volt sok ötletem arra, hogy mit is akarok. Elmondtam nekik, hogy miről van szó és mit kell rólam tudni...csináljanak ebből valamit. Nagyon profin és rugalmasan álltak a kérésemhez, kitalálták a videó forgatókönyvét, sőt a "hozzávalókat" is beszerezték, 2 husky személyében. Leforgattuk a videót, elkészült a mű, így minden készen állt az induláshoz.

Eljött a pályázat kezdetének napja. Mivel reggel volt egy vendégem, úgy döntöttem, hogy a reggeli vendég utáni szabadidőmben fogom konkréten elindítani a dolgokat és így is tettem.

Pályázatom oldala a videóval

Jelentkezni a sajtóközlemény szerint abba a csoportba lehetett, ahol a pályázó lakott (country of residency), így, mivel Angliában lakom több, mint 8 éve, a UK/Benelux csoportba jelentkeztem. Ennek később lesz jelentősége...

Délelőtt 11-kor feltöltöttem a videót a Fjällräven oldalára, írtam magamról néhány dolgot, majd elküldtem. Innen kezdődően volt birtokomban a link, amellyel a szavazatokat és megosztásokat kérhettem. Különösebb sratégiám nem volt, hiszen még sosem próbálkoztam ilyesmivel (ellenben más versenyzőkkel, akik közül többen is 3-4x próbálkoztak már), így első lépésben megosztottam a linket a saját Facebook oldalamon, ahol arra kértem a közvetlen ismerőseimet, hogy szavazzanak és, ha lehet, akkor osszák is meg másokkal a szavazási oldal linkjét, bíztassanak másokat is szavazásra.

Az elküldés után röviddel el is kezdtek érkezni a Facebook értesítések...kicsit meg is lepett a mennyiség, hiszen már az első pillanattól kezdve nagyon akítvak voltak a barátok/ismerősök. Az első nap után sikerült a csoportom 2. helyére kerülnöm és bár már az első nap is "kimerítő" volt, rájöttem, hogy akár még sikerülhet is valamit elérni.

Másnap ismét megosztottam és csodálkozva néztem, ahogy záporoznak a szavazatok és megosztások. Igyekeztem mindenkinek megköszönni, aki szavazott és írt hozzászólást és ez a munka egyik legnagyobb része, ugyanis a Facebook nem enged 2-3 egyforma hozzászólást, azaz nem írhattam mindenhova egyszerűen azt, hogy "Köszi!", hanem mindig variálni kellett ahhoz, hogy a rendszer nem érzékelje "szemét"-nek. A verseny végéig ezt nagyjából 5-6 ezerszer tettem meg...de ez volt a minimum a részemről.

20171117_061602.jpg

A második este végére sikerült a csoport élére kerülnöm és ekkor már nem volt visszaút. Elkezdtem keresni a lehetőségeket. Először az olyan "egyértelmű" lehetőségeket használtam fel, mint például azok a csoportok, amik állatbarátokat gyűjtöttek össze. Meglepően sok csoport admin bizonyult segítőkésznek (illik ugyanis engedélyt kérni ahhoz, hogy ilyesmit oszthassunk meg egy adott csoportban), de voltak olyanok is, akik válaszra sem méltattak.

Amikor az ilyen "egyértelmű" lehetőségek kifogytak, akkor bizony az ember elkezd nagyon gondolkodni, hogy hogyan juthatna minél nagyobb nyilvánossághoz, hogyan érhetne el minél több embert, így jönnek a további ötletek és csoportok...kisebbek-nagyobbak, aktívabbak-passzívabbak, segítőkészebbek és nem annyira érdeklődőek...illetve azok a jó ismerősök, barátok, akik szinte saját ügyükként kezelve, saját energiáikat és idejüket sem kímélve segítettek nekem abban, hogy szánkózhassak. Csoportokat nem fogok felsorolni, de voltak kifejezetten rossz élményeim is a nagy többségében segítőkész emberek tömegei mellett.

A Facebooknak és vélhetően pár olyan embernek köszönhetően, akik valamilyen okból nem nézték jó szemmel a szavazatgyűjtést, a rendszer többször letiltotta a posztolás lehetőségét a profilomon, ami azt jelentette, hogy a saját falamon kívül sehova sem tudtam megosztani dolgokat, vagy hozzászólni bármihez is, azaz szinte el voltam vágva a külvilágtól. Itt volt a legnagyobb szerepe azoknak, akik ilyenkor sem hagytak magamra! A verseny 4 hetéből kettőt korlátozott fiókkal kellett végigcsinálnom. Aki már nem először indult, annak voltak ilyen esetekre megoldásai, de nekem nem annyira.

A verseny során a különböző versenyzők, a különböző csoportokból, egymás segítségét is igen aktívan keresik, a háttérben nagy taktikai csaták folynak. Én mondjuk nem kerestem ilyen jellegű segítséget, de sokan fordultak hozzám, segítséget kérve, vagy együttműködést felajánlva. Ilyen volt Zaja Kitty is, aki együttműködést felajánlva keresett meg és aki nem volt számomra ellenfél, hiszen nem ugyanabban a csoportban indultunk. Ő Közép-Európában én pedig a UK/Benelux csoportban indult és már viszonylag korán elkezdtük segíteni egymást, innen is köszönöm Neked Kitty! :)

A csoportbeosztással kapcsolatban volt egyébként egy kis zavar, ugyanis a sajtóközlemény és a verseny leírása két különböző dolgot állított. Míg az előző az mondta, hogy a lakóhely szerint kell jelentkezni, addig a verseny leírása már az állampolgárság szerinti országot jelölte meg. Ezzel már a 2.napon szembesültem, főleg azért, mert egyéb EU-s országokban indult magyar versenyzőket áthelyeztek a Közép-Európa csoportba és ezek közül volt, aki meg is keresett engem, hogy kicsit javítson a hangulatomon ezzel kapcsolatban.

Mivel nem szerettem volna csalni és így kizárásra kerülni, ezért az első embernek, akit elértem a cég honlapján, e-mailben leírtam a helyzetet. Ő azt ígérte, hogy megtudakolja, hogy mi a teendő. Így is lett és azt mondta, hogy az esemény managerével egyeztetve maradhatok. Nyilván így könnyebb helyzetben voltam, mintha Közép-Európában kellett volna harcolnom, hiszen az sokkal erősebb csoport volt, de ezzel együtt mégsem számíthattam másra, csak nagyrészt a magyar szavazókra.


Egy napot a szavazás alatt úgy kell elképzelni, hogy kora hajnali ébredés, majd egyből a gép elé. Megosztások elindítása arra a napra, korábbi hozzászólásokra reagálás, vetélytársak szavazatainak megtekintése...majd ugyanez egész nap munka mellett. Jellemző volt a helyzetre, hogy a telefonomat naponta többször kellett tölteni, mert egész nap rezgett az értesítések miatt.

(Kb. 10 percenként ez a kép fogadott)

20171125_174220.png

Végül, 4 hosszú hét után, több ezer hozzászólás, sok száz üzenet és email elküldés után, rádió interjú és magazinmegjelenés, könyörgés és trükközés után, az utolsó pillanatig izgalmas (na jó, inkább feszült...) versenyben sikerült megnyernem az angol csoportot, és így elnyerni a lehetőséget, hogy részt vehessek egy fantasztikus, életreszóló élményben.

vege.jpg

A túra részletei hamarosan...