Eljött a nap, amire minden résztvevő nagyon várt...végre elindulhattunk életünk "kirándulására".
Az elmúlt hetekben, hónapokban mindenki erre a pillanatra készült, mivel mindannyian tudtuk, hogy valami igazán különleges élményben lesz részünk. Sokan döntöttünk úgy, hogy nem a túra hivatalos kezdetén érkezünk meg a helyszínre, hanem adunk magunknak egy picivel több időt arra, hogy kiélvezhessük az élmény minden pillanatát, ezt a gyönyörű országot és ezzel együtt egymás társaságát.
Idén 10 csoportból 20 résztvevő nyerte el a lehetőséget a részvételre, minden csoportból 1 ember szavazatok által, a másik pedig a zsűri által, az elkészített pályázati videók által került kiválasztásra. A tíz csoport a világ minden tájára kiterjedt, így lehetett az, hogy végül Malajziától indulva, Taiwan-on keresztül egészen az Egyesült Államokig rengeteg helyről érkeztek a szerencsés résztvevők. Természetesen nem a szerencsén múlt, hogy ott lehettek/lehettünk, de mindenképpen szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy részt vehettünk.
Picit a szavazásról és arról, hogy én hogyan jutottam el erre a csodálatos utazásra.
Ha jól emlékszem, 2 évvel ezelőtt találkoztam először az interneten megosztott videókkal, azzal, hogy emberek segítséget kérnek az álmuk eléréséhez. Akkor nem is nagyon tudtam, hogy mi ez az egész, mi ez a cég, miről is van szó, hányan indulnak, stb... Egy-két pályázó profiljával találkoztam csak, de már akkor azt gondoltam, hogy micsoda fantasztikus dolog lehet egy ilyen utazás...de annyira elérhetetlennek tűnt, hogy nem is igazán foglalkoztam vele akkor.
Következő évben ismét jöttek a szavazatkérések (minden szpetemberben megjelenik az eseményről szóló sajtóközlemény, majd novemberben indul a szavazás)...ekkor már kicsit jobban utánanéztem a dolognak, de még mindig eszembe sem jutott pályázni...viszont elmentettem a Fjällräven cég/szavazás oldalát, majd az elkövetkező hónapokban időnként visszatértem. A nyár során volt szerencsém részt venni néhány elképesztő kalandtúrán Ausztriában, és nagyon kedvet kaptam az ilyesmihez (sikerült újra felfedeznem, hogy az edzőtermen kívül is van élet, méghozzá micsoda élet!), így, bár még mindig teljesen elérhetetlennek tűnt, úgy döntöttem, hogy utánanézek kicsit jobban a pályázat részleteinek. Ekkor vettem fel a kapcsolatot Szigetvári Eszterrel, aki az előző évben képviselte Magyarországot. Eszter nagyon segítőkészen ellátott néhány fontos tanáccsal és részlettel a pályázattal kapcsolatban. Ezek egyike volt, hogy készüljek fel arra, hogy az internetes szavazatgyűjtés gyakorlatilag 24 órás elfoglaltságot jelent, 1 hónapon keresztül (4 hetes a kampány). Ekkor még azt gondoltam, hogy Eszter biztos kicsit túloz...később kiderült, hogy nem túlzott.
Mint korábban említettem, 2 módon lehetett elnyerni a részvétel lehetőségét:
1. internetes szavazatgyűjtéssel - sok munka, de sokkal nagyobb ráhatásod lehet az eredményre
2. bemutatkozó kampányvideó készítése - ez egy picit lutri, hiszen nem lehet biztosan tudni, hogy mit vár a zsűri.
Úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom a szavazással, de a videó részt sem szeretném a véletlenre bízni, így keresni kezdtem valakit, aki tudott segíteni a projectemben. Némi tájékozódás után egy nagyon profi, kreatív és kedves magyar csapatra esett a választásom. Erika és Norbi egy Londonban élő és Koloreditors (https://www.koloreditors.co.uk/) néven alkotó pár, akiknek elég nehéz feladatot adtam, hiszen nem volt sok ötletem arra, hogy mit is akarok. Elmondtam nekik, hogy miről van szó és mit kell rólam tudni...csináljanak ebből valamit. Nagyon profin és rugalmasan álltak a kérésemhez, kitalálták a videó forgatókönyvét, sőt a "hozzávalókat" is beszerezték, 2 husky személyében. Leforgattuk a videót, elkészült a mű, így minden készen állt az induláshoz.
Eljött a pályázat kezdetének napja. Mivel reggel volt egy vendégem, úgy döntöttem, hogy a reggeli vendég utáni szabadidőmben fogom konkréten elindítani a dolgokat és így is tettem.
Pályázatom oldala a videóval
Jelentkezni a sajtóközlemény szerint abba a csoportba lehetett, ahol a pályázó lakott (country of residency), így, mivel Angliában lakom több, mint 8 éve, a UK/Benelux csoportba jelentkeztem. Ennek később lesz jelentősége...
Délelőtt 11-kor feltöltöttem a videót a Fjällräven oldalára, írtam magamról néhány dolgot, majd elküldtem. Innen kezdődően volt birtokomban a link, amellyel a szavazatokat és megosztásokat kérhettem. Különösebb sratégiám nem volt, hiszen még sosem próbálkoztam ilyesmivel (ellenben más versenyzőkkel, akik közül többen is 3-4x próbálkoztak már), így első lépésben megosztottam a linket a saját Facebook oldalamon, ahol arra kértem a közvetlen ismerőseimet, hogy szavazzanak és, ha lehet, akkor osszák is meg másokkal a szavazási oldal linkjét, bíztassanak másokat is szavazásra.
Az elküldés után röviddel el is kezdtek érkezni a Facebook értesítések...kicsit meg is lepett a mennyiség, hiszen már az első pillanattól kezdve nagyon akítvak voltak a barátok/ismerősök. Az első nap után sikerült a csoportom 2. helyére kerülnöm és bár már az első nap is "kimerítő" volt, rájöttem, hogy akár még sikerülhet is valamit elérni.
Másnap ismét megosztottam és csodálkozva néztem, ahogy záporoznak a szavazatok és megosztások. Igyekeztem mindenkinek megköszönni, aki szavazott és írt hozzászólást és ez a munka egyik legnagyobb része, ugyanis a Facebook nem enged 2-3 egyforma hozzászólást, azaz nem írhattam mindenhova egyszerűen azt, hogy "Köszi!", hanem mindig variálni kellett ahhoz, hogy a rendszer nem érzékelje "szemét"-nek. A verseny végéig ezt nagyjából 5-6 ezerszer tettem meg...de ez volt a minimum a részemről.
A második este végére sikerült a csoport élére kerülnöm és ekkor már nem volt visszaút. Elkezdtem keresni a lehetőségeket. Először az olyan "egyértelmű" lehetőségeket használtam fel, mint például azok a csoportok, amik állatbarátokat gyűjtöttek össze. Meglepően sok csoport admin bizonyult segítőkésznek (illik ugyanis engedélyt kérni ahhoz, hogy ilyesmit oszthassunk meg egy adott csoportban), de voltak olyanok is, akik válaszra sem méltattak.
Amikor az ilyen "egyértelmű" lehetőségek kifogytak, akkor bizony az ember elkezd nagyon gondolkodni, hogy hogyan juthatna minél nagyobb nyilvánossághoz, hogyan érhetne el minél több embert, így jönnek a további ötletek és csoportok...kisebbek-nagyobbak, aktívabbak-passzívabbak, segítőkészebbek és nem annyira érdeklődőek...illetve azok a jó ismerősök, barátok, akik szinte saját ügyükként kezelve, saját energiáikat és idejüket sem kímélve segítettek nekem abban, hogy szánkózhassak. Csoportokat nem fogok felsorolni, de voltak kifejezetten rossz élményeim is a nagy többségében segítőkész emberek tömegei mellett.
A Facebooknak és vélhetően pár olyan embernek köszönhetően, akik valamilyen okból nem nézték jó szemmel a szavazatgyűjtést, a rendszer többször letiltotta a posztolás lehetőségét a profilomon, ami azt jelentette, hogy a saját falamon kívül sehova sem tudtam megosztani dolgokat, vagy hozzászólni bármihez is, azaz szinte el voltam vágva a külvilágtól. Itt volt a legnagyobb szerepe azoknak, akik ilyenkor sem hagytak magamra! A verseny 4 hetéből kettőt korlátozott fiókkal kellett végigcsinálnom. Aki már nem először indult, annak voltak ilyen esetekre megoldásai, de nekem nem annyira.
A verseny során a különböző versenyzők, a különböző csoportokból, egymás segítségét is igen aktívan keresik, a háttérben nagy taktikai csaták folynak. Én mondjuk nem kerestem ilyen jellegű segítséget, de sokan fordultak hozzám, segítséget kérve, vagy együttműködést felajánlva. Ilyen volt Zaja Kitty is, aki együttműködést felajánlva keresett meg és aki nem volt számomra ellenfél, hiszen nem ugyanabban a csoportban indultunk. Ő Közép-Európában én pedig a UK/Benelux csoportban indult és már viszonylag korán elkezdtük segíteni egymást, innen is köszönöm Neked Kitty! :)
A csoportbeosztással kapcsolatban volt egyébként egy kis zavar, ugyanis a sajtóközlemény és a verseny leírása két különböző dolgot állított. Míg az előző az mondta, hogy a lakóhely szerint kell jelentkezni, addig a verseny leírása már az állampolgárság szerinti országot jelölte meg. Ezzel már a 2.napon szembesültem, főleg azért, mert egyéb EU-s országokban indult magyar versenyzőket áthelyeztek a Közép-Európa csoportba és ezek közül volt, aki meg is keresett engem, hogy kicsit javítson a hangulatomon ezzel kapcsolatban.
Mivel nem szerettem volna csalni és így kizárásra kerülni, ezért az első embernek, akit elértem a cég honlapján, e-mailben leírtam a helyzetet. Ő azt ígérte, hogy megtudakolja, hogy mi a teendő. Így is lett és azt mondta, hogy az esemény managerével egyeztetve maradhatok. Nyilván így könnyebb helyzetben voltam, mintha Közép-Európában kellett volna harcolnom, hiszen az sokkal erősebb csoport volt, de ezzel együtt mégsem számíthattam másra, csak nagyrészt a magyar szavazókra.
Egy napot a szavazás alatt úgy kell elképzelni, hogy kora hajnali ébredés, majd egyből a gép elé. Megosztások elindítása arra a napra, korábbi hozzászólásokra reagálás, vetélytársak szavazatainak megtekintése...majd ugyanez egész nap munka mellett. Jellemző volt a helyzetre, hogy a telefonomat naponta többször kellett tölteni, mert egész nap rezgett az értesítések miatt.
(Kb. 10 percenként ez a kép fogadott)
Végül, 4 hosszú hét után, több ezer hozzászólás, sok száz üzenet és email elküldés után, rádió interjú és magazinmegjelenés, könyörgés és trükközés után, az utolsó pillanatig izgalmas (na jó, inkább feszült...) versenyben sikerült megnyernem az angol csoportot, és így elnyerni a lehetőséget, hogy részt vehessek egy fantasztikus, életreszóló élményben.
A túra részletei hamarosan...
