Fjällräven Polar 2018 - 2. nap - Irány a messzi észak, Norvégia, Tromsø

Április 10-én, kedden, kora hajnalban indultunk az észak-norvégiai Tromsø-be.

Mivel igen korán, reggel 6-kor indult a buszunk a reptérre, ezért csak felpakoltuk a bagyut, magunkra vettük a holmik egy részét (természetesen a kék dzsekit és a hatalmas bakancsot) és meg is indult a "kék hadsereg". Kis reggeli csomagot kaptunk, amit az úton fogyasztottunk el. Mondanom sem kell, hogy az izgalom egyre nőtt, a mosolyok pedig, a korai időpont ellenére, egyre szélesebbek lettek.

Stockholmból Oslóba, majd onnan Tromsø-be.

 

Tromsø 350km-rel a Sarkkörtől északra található, Észak-Norvégia legnagyobb városa. Szeptembertől márciusig rengetegen keresik fel, hogy láthassák a sarki fényt. Emberi település már évezredek óta található itt, de magá a várost csak nagyjából 200 éve alapították. Hamarosan a prémvadászok arktiszi központjává vált, majd az 1900-as évek elején innen indultak a sarki expedíciók, innen is kapta a nevét: "A sarkvidék kapuja".

Mint a videón is láthatjátok, nagyon örültem a havazásnak. Ez azért érdekes csak, mert az utazás előtt folyamatosan nézegettem az előrejelzéseket és az alapján attól tratottam, hogy nem lesz olyan igazi hideg és hó, ahogy szerettem volna...de lett. Tromsø egyébként a tenger miatt mindig egy kicsit melegebb, mint a szárazföld belseje, amerre aztán haladtunk. Később azt is elmondták, hogy idén viszonylag későn jött az igazi nagy hó, viszont a megelőző 2 hétben szinte folyamatosan havazott.

Még egy apróság...a Tromsø-t megelőző napokban eléggé fájt a torkom és valószínűleg hőemelkedésem is volt. Ezek a tünetek a Tromsø-ben landolás után gyakolatilag azonnal elmúltak. Olyan volt, mint egy igazi szanatórium. :)

 A reptérről busszal mentünk az itteni szálláshelyünkre, Camp Tamok-ba.

A buszon ismét rénszarvas tekercs...(rájöttem, hogy szeretem a rénszarvas húst).

20180410_121227.jpg

 

Camp Tamok a Tamok völgyben található "vadon"-központ. Több "lavvu"-ból (a számi pásztorok hagyományos sátra) áll, illetve néhány faházból (kis szauna is), egy husky pihenőhelyből, illetve egy rénszarvas kifutóból áll. Elektromos áram nincs és az épületeket szabad tűzzel, kályhákkal és olajlámpákkal fűtik.

Télen a tábor a kiinduló- és végpontja a kutyaszános-, hómobilos- és rénszarvas vontatta szán túráknak és persze a sarki fény túráknak is.

A táborban további felszereléseket kaptunk (olyanokat, amiket nem tarthattunk meg, de valószínűleg nem is használnánk ki őket sosem): hálózsákot, ami -30 fokig remekül használható, a sátrakat, amiket speciálisan téli körülményekre terveztek, extra vastag kantáros polár nadrágokat, hócipőket, hatalmas kesztyűket (amiket a normál kesztyűkön kívül kell viselni), majd megkezdődött az oktatás gyakorlati része, Johan Skullman által.

 A gyakorlat egyik legfontosabb része a sátor felállításának gyakorlása volt. Ez első nekifutásra 1,5-2 óra alatt sikerült is. Picit nehezítette a helyzetet, hogy kevés alkalmas hely volt...vagy legalább is mi nem találtunk. A választásunk a társammal, Dani-vel, egy olyan részre esett, ahol a sátor pont elfért, viszont egyből mellette kb. 70 cm mély volt a hó, azaz nem volt egyszerű a művelet.

Ezzel együtt arra koncentráltunk csak, hogy álljon a sátor, arra pedig nem, hogy az "ágyunk" egyenes legyen. Erre egészen estig nem derült fény, viszont akkor kiderült, hogy gyakorlatilag kisebb-nagyobb dombokon kell majd aludnunk..nem is aludtunk sokat... :)

Szintén itt, a táborban, ismertük meg vezetőinket (profi musherek, akikből minden 4 emberre jutott egy fő). Ők segítettek minket közvetlenül az út során, illetve ők tanították meg, hogyan is kezeljük a szánt, a kutyákat.

A vacsoránk az egyik hagyományos számi sátorban volt, szabad tűz mellett. A helyet füst töltötte be, a székekekn rénszarvasbőr terítők...nagyon hangulatos volt.

A második nap hivatalos videója:

A következő reggel korai ébredés, illetve rövid utazás után a kutyák, illetve a túra várt minket.