Fjällräven Polar 2018 - 3. nap - Találkozás a kutyákkal, a túra kezdete

Photo: Nicklas Blom

Az első éjszakánk a sátorban nem telt fényesen.

Előző nap nem teljesen gondoltuk végig, pontosabban, nem figyeltünk egyáltalán a sátor elhelyezésénél arra, hogy a talaj egyenletes legyen. Egy célunk volt a szeles időben és vastag hóban, hogy álljon végre a sátor. Ennek az lett az eredménye, hogy az a rész, ahol feküdtünk, egy holdbéli tájat mintázott nagyjából, azaz nem igazán volt kényelmes feküdni a krátereken. Mire erre rájöttünk, már régen késő volt, így el kellett szenvednünk a következményeket...

Kicsit meggyötörve, de nem megtörve ébredtünk. Éppen ellenkezőleg, hiszen eljött végre a pillanat, hogy elinduljunk a nagy útra.

Felszedtük a sátrat és minden olyan felszerelést, amit magunkkal akartunk vinni az útra (a többit visszaszállították a célhoz) és búcsót intve Camp Tamok-nak, elindultunk Signaldalen-be, ahol vártak minket az ebek és a szánok.

Érthető módon, ez volt az egyik legizgalmasabb pillanat. Itt találkoztunk először a főhősökkel és itt jöttünk rá, hogy ez most tényleg megtörténik...

A kutyák a később megszokott látvánnyá válló fémhuzalhoz rögzítve várakoztak az indulásra. Ilyenkor ők már nagyon izgatottak és szeretnének minél hamarabb indulni. Mivel képtelenség elmagyarázni nekik, hogy még várniuk kell egy kicsit, ezért a szánokat fákhoz, illetve egymáshoz rögzítik.

Itt találkoztam én is először a kis csapatommal, akik aztán végigdolgozták velem az egész túrát.

Bepakoltunk minden szükséges dolgot a szánjainkba. A saját egyéni felszereléseinken kívül vinnünk kellett a kutyák ellátásához és rögzítéséhez szükséges felszereléseket is.

Az indulás előtti pillanatokat nehéz leírni. Mindenkiben kavarogtak az érzelmek, de egy dolog biztos volt, mindenki nagyon várta az indulást!

Miután mindent bepakoltunk, eljött a pillanat, amikor végre elindult a menet.

Nehéz leírni az érzést, de az alábbi videón hallhatjátok, hogy nagyjából mit éreztünk...

Amikor elindult a szán, igazából nem is tudtam, hogy mire számítsak. A kutyák olyan erővel húztak, hogy hirtelen nem is tudtam, hogy mit kellene tennem...de a kapunál a profik jelezték, hogy leginkább fékeznem kellene :)

Mint a fenti videón látjátok, a kutyák út közben végzik a dolgukat, amit nem tudtam, így nagyon meglepődtem először, de aztán mindenki hozzászokott, hogy az ebek az indulás utáni 10 percben a legaktívabbak ilyen téren. Ha szomjasak, akkor csak harapnak egy kis havat és el is van intézve az is.

Az első nap mindenki számára hosszú volt. A kutyák és mi is sokat dolgoztunk, ugyanis egy viszonylag alacsonyabb területről kellett felküzdenünk magunkat a hegyekbe. Ilyenkor nem hagyhatjuk, hogy a kutyák egyedül húzzák a szánt, hanem nekünk is tolni kell.

A kezdeti erdősebb rész volt a legnehezebb...

Majd felértünk a magasabb területekre, ahol a látvány leírhatatlan volt...

A következő videókat szándékosan hagyom hosszúra, hogy beleélhessétek magatokat abba a tökéletes nyugalomba és harmóniába, ami ott vett körül minket.

Nem csak mi jártunk arra...

Az első nap során kb. 80km-t tettünk meg, egyetlen pihenőt beiktatva, Paltsa-ban. Ilyenkor elsőként mindig a kutyákat kell ellátnunk (előre elkészített kis adag étellel), majd elfogyaszthatjuk a saját élelmünket.

Az ételek a Real Turmat nevű cég termékei voltak. Ezek arról nevezetesek, hogy fagyasztva szárított, csak természetes ősszetevőket tartalmaző speciális ételek, amiket a svájci, svéd és norvég hadsereg is használ. Kis csomagokban találhatóak reggeli jellegű ételek (műzli-, zabkása félék), ebéd/vacsora jellegű ételek (rénszarvas főzelék, bolognai spagetti, stb.) és ezek mellé mindig egyéb dolgok, mint csoki, fehérjeszelet, szárított gyümölcsök, mogyoró, energiaital-por, teafilter, forró csoki, stb. Mindig meglepetés volt, hogy mi lesz az ebéd...

A főételhez "csak" forró vizet kell adni és pár perc múlva fogyasztható, egyáltalán nem rossz ízű. A forró vizet még reggel elkészítettük, mivel itt nem volt időnk ezzel foglalkozni, és egy speciális termoszban vittük magunkkal, így itt már csak az ételhez kellett adni.

Ebéd után folytattuk az utunkat és próbáltam egy kis helyzetjelentéssel szolgálni:

Az utunk továbbra is varázslatos helyeken vezetett...

Egy közel 8 órás, kimerítő út után értünk az első szálláshelyünkre, Råstojaure-be, ami nyáron egy tó Észak-Nyugat Lappföldön, a norvég határon, egy úttalan területen, ami 678m-es tengerszint feletti magasságon fekszik..., de most picit másképpen nézett ki. A szél rendkívül erős volt, így igazi küzdelem volt a sátor felállítása.